VasárnaPillanatok #89: Még mindig Halloween!

2014. november 2.

Be kell, hogy valljam, ahogy közeledik a Halottak napja, úgy szállnak meg egyre jobban a szomorú gondolatok. Ez az év azon időszaka, amikor igazán nehéz vidámnak lennem. A Halloweenre készülés ugyan felvidít (lásd erről szóló bejegyzésem!), de nem tagadom, hogy nem ez az év legönfeledtebb időszaka számomra. Érdekes egyszerre „ünnepelni” két ennyire ellentétes eseményt – de az a véleményem, hogy pont ez az ellentét az, amire ilyenkor szükségem van.

Én nagyon sokat gondolok egész évben azokra a szeretteimre, akik már nincsenek velünk – nem csak Halottak napjára tartogatom a rájuk emlékezést. Ilyenkor viszont még többet foglalkoztat az elmúlás gondolata.

Ma az jutott eszembe, hogy ha én már nem leszek, akkor annak örülnék, ha a gyerekek az év ezen szakában visszaidéznék azokat a felejthetetlen estéket, amikor Anya családi Halloween partikat rendezett – finom sütiket sütött, töklámpást faragott, sőt, felnőtt fejjel jelmezbe öltözött, és erre másokat is (több-kevesebb sikerrel) rávett. 😉

Szerencsére a borús gondolataim sem álltak annak az útjába, hogy azért örömteli pillanatokat is átéljek a héten.

001 collage (1)

♥ Napsütésben megint naaagy sétára menni, amit múlt héten kicsit hanyagoltam.

♥ Tökmag egyre többet mosolyog, gőgicsél, nézelődik – annyira jó látni, ahogy fokozatosan nyílik az értelme! ♥

♥ Halloween süti díszeket gyártani – amit a gyerekek nagyon díjaztak! El is fogyott az összes díszített muffin egy este alatt.

♥ Megnézegetni az apukám által készített Halloween parti fotókat. 😀

♥ Meggyújtani esténként a töklámpásokat és kis kerámia tökmécseseket – annyira hangulatosak!

♥ Birsalmás-fűszeres csirkemellet készíteni – ami istenien sikerült!

♥ Bár hét elején lebetegedtem (jól benáthásodtam), a hét végére teljesen rendbejöttem, aminek irtóra örülök! 🙂

♥ Megsütni a szokásos Halloween kekszeket – a gyerekek nagy-nagy örömére! (Végre egy keksz, ami egyébként Férjnek is ízlik…)

♥ Első vidékre utazás Tökmaggal (a Dédihez), és a kisbaba a körülményekhez képest egész jól viselkedett. Odafelé 45 percet aludt, 15 percet nézelődött, és épp mikor megérkeztünk, akkor állt neki nyűgösködni. Visszafelé (este) már kicsit más volt az egyenleg: fél órát aludt, majd fél órát üvöltött torka szakadtából, amíg haza nem értünk. Humoros volt, hogy Nagymanó ennek ellenére végigaludta az egész autóutat (Tökmag közvetlen közelről jajveszékelt a fülébe!).

♥ Családi összejövetel Halottak napja alkalmából – annyira jó volt megint látni a nagycsaládot – és bemutatni a gyönyörű kisbabánkat! Természetesen mindenkit teljesen elbűvölt – és meglepően jól viselkedett megint. Mondtam már, hogy valódi kisangyallal állunk szemben! 😉

Neked mi tette boldoggá a hetedet?

Oszd meg Te is a boldogságot!

    2 hozzászólás

    1. Jó látni, hogy boldogok vagytok. 🙂 Az elmúlt néhány hétben nem tudtam követni a blogodat, de nemrég bepótoltam a lemaradást. Én is ilyen anyuka szeretnék lenni mint te. 🙂

    Hozzászólok

    Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.

    *

    Ez a weboldal sütiket használ. Az Uniós törvények értelmében kérem, engedélyezze a sütik használatát, vagy zárja be az oldalt. További információk...

    Az Uniós törvények értelmében fel kell hívnunk a figyelmét arra, hogy ez a weboldal ún. "cookie"-kat vagy "sütiket" használ. A sütik apró, tökéletesen veszélytelen fájlok, amelyeket a weboldal helyez el az Ön számítógépén, hogy minél egyszerűbbé tegye az Ön számára a böngészést. A sütiket letilthatja a böngészője beállításaiban. Amennyiben ezt nem teszi meg, illetve ha az "Engedélyezem" feliratú gombra kattint, azzal elfogadja a sütik használatát.

    Bezár