-
Nagymanó első úszás órája fantasztikus jól sikerült, nagyon lelkes volt, és hihetetlenül élvezte – pedig végig attól féltem, hogy nemsokára elege lesz, és ki akar jönni a vízből. Ehelyett alig jött ki, már azt kérdezte: „Mikor jövünk újra?” 🙂
-
Részt vehettem egy teljes körű kardiológiai szűrésen, ahol kiderült, hogy ezen a fronton minden rendben, úgyhogy most már bizonyítottam „jószívű” vagyok. 😉
-
Ha! A héten sikerült megint 2x is 10 km-t futnom, ami csodálatos eredmény az eddigiekhez képest. Nem akarok telhetetlen méhecske lenni, de… Jövő héten próbálkozom kicsit többel. Meglátjuk, mit „lép” a lábam.
-
(P.s.: ebben az őszi színkavalkádban és gyönyörű napsütésben futni külön bónusz. Mindig azon sajnálkozom, hogy nincs nálam fényképező, hogy megörökítsem a pillanatot. De elég fura lenne 10 km-t fényképezővel futkorásznom…)
-
Nagyon egyszerű, mégis nagyszerű asztali díszeket készítettem – az egyik dióból és mogyoróból, a másik pedig gesztenyéből készült. Mindkettőhöz szép, őszi színű gyertyát választottam. Jó ránézni, és meggyújtani még jobb.
-
Őszi ihletésű diós süni kekszeket sütöttem, igazán jól sikerültek. A receptet igyekszem hamarosan megosztani.
-
Zuhogó eső után jókedvűen a vizes falevél halmokban gázolni. Eső pedig egyébként is kellett már a kertnek…
-
Az egyik legboldogabb momentum az volt a héten, mikor úgy döntöttem, hogy megengedem a gyerekeknek, hogy diót törjenek velem. Általában a biztonságra törekszem, de most laza voltam. Megérte! Fél órán keresztül segítettek húsklopfolóval törni, és dióbelet válogatni, őrült boldogak voltak ők is.
-
Hétvégi lovardalátogatás a gyerekekkel. Lovakat simogattunk és etettünk, cicát kényeztettünk, a gyerekek pedig lovagoltak is egy cuki kis pónin. Olyan jó látni, hogy így lelkesednek az állatokért! Az pedig vicces, hogy már most látszik, ki milyen beállítottságú. Nagymanó már alig várta, hogy leszálljon a végén, és rohanjon a cicához, akivel összebarátkozott, Kismanó viszont még ült volna szívesen a lovon tovább.
Neked mi tette boldoggá a hetedet?
