„Az embernek az elméje az utolsó menedéke.” (Christopher Paolini)
Bár hétfőn is a tépelődésről írtam, úgy látszik, hogy ez egy olyan téma, mely számomra nagyon érdekfeszítő, mert még ma sem tudok lekattanni róla. 😉
Gretchen Rubin meglepő, ugyanakkor zseniális ötlete az volt, hogy menedéket keressen, mikor nem tudott szabadulni egy-egy keserű, negatív gondolatmenet hatása alól.
Méghozzá úgy, hogy a gondolatait egy bizonyos irányba terelte.
Mit értünk menedék alatt? Például gondolhatsz ilyenkor egy szép emlékre, egy meghatározó, pozitív élményre az életedből. Vagy azokra, akiket szeretsz, akik fontosak számodra.
Választhatsz egy számodra mély jelentést hordozó idézetet vagy mantrát, melyet magadban végigmondva szabadulni tudsz a rád nehezedő gondoktól.
Kevésbé „földhözragadtak” megpróbálkozhatnak a vizualizációval is, tehát megpróbálhatunk minden idegszálunkkal egy bizonyos (kellemes) képre koncentrálni, minden részletével, a hozzá kapcsolódó hangokkal és illatokkal együtt.
A lényeg, hogy ebből a lelki menedékből erőt tudj meríteni, és mindenképp pozitív érzések szabaduljanak föl benned, mikor összpontosítasz rá.
Természetesen menedékre lehet lelni a vallás révén is, hiszen egy ima csodákra képes. Aki imádkozik, az tudja, miről beszélek, aki meg nem, annak viszont készültem egyéb „segítséggel” (olvass tovább!).
A lelki menedékben az a jó, hogy bárhol és bármikor használhatjuk, akár a munkahelyen, akár tömegközlekedési járműveken, vagy akár a piros lámpánál várakozva a kocsinkban.
A meditáció is egy ilyen menedék. Hiszen fantasztikusan hatékony módja az elme irányításának. Az egyetlen hátulütője, hogy erre csak egy bizonyos szint után leszünk képesek, így amíg meg nem tanulunk meditálni, addig igazi gondolatelterelésre nem alkalmazható (hiszen pont az a lényege, hogy elűzzünk a fejünkből mindenféle gondolatot, ha viszont kezdők vagyunk, akkor esetleg csak azon idegeskedünk, hogy ez miért nem sikerül).
Keress menedéket! Nem tehetek róla, nekem ez annyira tetszik! 🙂 Ezért még tovább bővítem a lehetőségeid(eim) tárházát.
Menedékre lelhetünk a zene által is, hiszen a zene képes a lelkünket megérinteni, a hangulatunkat befolyásolni.
Ha jókedvű zenéket hallgatunk, (lásd pénteki örömzene) akkor nagyobb az esély arra, hogy elterelődnek a rossz gondolataink.
Viszont itt is igaz a mondás, hogy puding próbája az evés, ugyanis ez sem válik be mindenkinek egyformán.
Ha én például egy problémán nagyon rágódom, akkor a zene számomra nem megoldás, mert valahogy túl passzív elfoglaltságnak tűnik.
Ilyenkor kívánom azt, hogy bárcsak tudnék valamilyen hangszeren játszani. Elképzelem, hogy leülnék például zongorázni, és úgy elmerülnék benne, hogy az agyam teljesen mentesíteném a negatív gondolatoktól.
Ami még sokaknak beválik, az az írás. Persze ugyanúgy, mint a zenét, ezt sem lehet mindenhol és minden esetben alkalmazni, de amikor lehetőséged van rá, próbáld meg. Írd ki magadból a Téged foglalkoztató gondolatokat!
Egyszerűen csak végy egy papírt és egy tollat, és hagyd, hogy a kezed kövesse a gondolataidat. Ez persze nem olyan egyszerű, hiszen a gondolataink sokkal gyorsabban szárnyalnak, mint ahogyan azt követni tudnánk, de így legalább rá vagy kényszerítve arra, hogy átgondold, és megfogalmazd a Téged foglalkozható problémákat.
Végül pedig mi lenne, ha a menedék fogalmát kicsit máshogy értelmeznénk? Ha egy olyan helyet találunk magunknak, ahol békére lelhet háborgó lelkünk? (Jajj, ez most nagyon teátrálisan hangzott, pedig nem annak szántam…)
Elsőre a templom jutott eszembe. Igaz, hogy olyan hely, ahol egyedül maradunk a gondolatainkkal, és nem éppen a figyelemelterelésre szolgál, ugyanakkor egy hívő számára megnyugtató és biztonságot adó környezet az imádságra.
A templom után rögtön a természet ugrott be, ugyanis a természetben lehetünk egyedül, vagy másokkal, lehetünk nyugodt, csendes környezetben, ugyanakkor a figyelemelterelés is megoldható.
Így biztosan van megoldás az „aktív elterelésre”, hiszen ha gyalogolni vagy sétálni megyek az erdőbe, vagy akár kertészkedem, akkor máris nem a gondolatokra, hanem elsősorban a mozdulatokra összpontosítok. A friss levegő és a napsütés pedig valódi csodát tud művelni az emberrel!
Ui.: Félreértések elkerülése végett, nem azt akarom hangsúlyozni, hogy folytass struccpolitikát, és nyomd el magadban az összes problémád. Távolról sem. Hiszen a legfontosabb, hogy mindig hallgassunk a megérzéseinkre, és ha valami nincs rendben, akkor kiderítsük annak az okát, majd megoldjuk a problémát!
Én inkább annak a fontosságát hangsúlyoznám, hogy a sehova sem vezető, negatív gondolatoknak mondj búcsút, hogy helyet szoríthass a pozitív érzelmeknek. 🙂
„Vonulj vissza a belső Templom biztos menedékébe. Ott nem eshet semmi bántódásod.” (Szepes Mária)
Te hol vagy miben találsz menedéket?
Fotók forrása sorrendben: huffingtonpost.com, amothersthoughts.com, goodfon.com
“Keress menedéket!” - 3 hozzászólás
Hozzászólás a(z) Judit bejegyzéshez Válasz megszakítása
Ez az oldal az Akismet szolgáltatást használja a spam csökkentésére. Ismerje meg a hozzászólás adatainak feldolgozását .
A férjem szerint vannak olyan esetek, amikor hasznos, ha nagyon sokat, intenzíven foglalkozunk egy problémával. Ennek az lehet az eredménye, hogy „kiizzadunk” magunkból valamilyen megoldást, ami a koncentráció, és a látszólag értelmetlen erőfeszítés nélkül nem jutott volna eszünkbe. Persze más eset, amikor olyan negatív gondolat foglalkoztat, amire nincs, és nem is lehet megoldás, mert például már megtörtént, és nem lahet rajta változtatni. (Nekem még nagyon sok tanulnivalóm van a menedék keresés terén!)
Nagyon tetszett ez az írásod (is) 🙂
Nekem a felsoroltakon kívül még két menedékem van: az egyik a jóga (ez is meditáció, csak könnyebb elterelni a gondolatainkat, ha a gyakorlatokra figyelünk). A másik pedig a rajzolás (és itt nem feltétlenül egy műalkotás elkészítésére kell gondolni, rajzolni mindenki képes…), mert nagyon jól ki lehet rajzolni magunkból a problémákat! 🙂
Nagyon jó meglátás, a jógát én is nagyon szeretem, bár rendszeresen nem művelem. Egyszer szeretnék majd a jóga áldásos hatásairól is írni, mert szuper dolog!! 🙂