Légy nagyvonalú! Milyen egyszerű, mégis sokszor nehezen megvalósítható fogadalom is ez! Ezen a héten szeretném kicsit átgondolni, hogyan lehetnék először is önmagammal nagyvonalúbb.
Ahogyan Gretchen Rubin, én is sokszor azon kapom magam, hogy hajlamos vagyok akkor is kuporgatni, mikor semmi értelme.
Számos olyan tárgy van a birtokomban, melyet vagy ajándékba kaptam valakitől, vagy esetleg saját magamnak vettem, és amit nagyon nagyra értékelek.
Olyannyira nagy becsben tartom az adott dolgot, hogy nem használom az eredeti rendeltetésének megfelelően, hanem tartogatom későbbre.
Hogy pontosan mire is gondolok? Melyek ezek a nem használt, mégis nagyra becsült tárgyak?
Legalább 4-5 gyönyörűbbnél gyönyörűbb napló, amibe azért nem írtam még mindig, mert olyan szép, így egyszerűen nem tudtam rávenni magam. Mi értelme egy naplónak, ha soha nem írunk bele?
Születésnapomra kapott kristállyal díszített toll, amit hónapokig bársony tokjába rejtve őrizgettem, hiszen majd írok vele, ha „lesz rá alkalom” (?). Milyen alkalom? Mi értelme egy tollnak, ha soha nem írok vele?
Meseszép mintás papírszalvéták, melyeket nem bontok föl, mivel sajnálom őket elhasználni. Majd, ha lesz hozzá illő alkalom… Mi értelme egy papírszalvétának, ha nem díszítem vele az asztalt?
Szebbnél szebb gyertyák tömkelege, van köztük olyan, amit 10 (!) éve őrzök, mert sajnálom meggyújtani. Mivel sok van a gyertyákból, elraktam nagy részüket egy fiókba, így még csak a látványukat sem élvezem. Minek a sok gyertya, ha soha nem gyújtom meg őket?
Csinos baba- és gyerekruhák, melyeket fiaimnak vettem, de összesen 1-2 alkalommal volt rajtuk, aztán ki is nőtték őket. Annyira sajnáltam a szép ruhákat „hétköznapra” használni, hogy végül szinte soha nem adtam rájuk. Mi értelme megvenni egy ruhát, ha nem hordjuk?
Drága csokoládé, amit eltettem a kamrába, hogy majd megesszük egy különleges alkalommal. Aztán megfeledkeztem róla, és mire felocsúdtam, a csoki lejárt…
Habkönnyű regény egyik kedvenc írómtól, amit már vagy fél éve „tartogatok”, olyan alkalomra, mikor önfeledten lesz időm olvasni. Addig inkább a „hasznosnak” kategorizált könyveket olvasom. De miért ne olvashatnék valami „haszontalant” és szórakozatót most?!
Értékes áruházi kupon, illetve nagy mennyiségű összegyűjtött pont, melyet le lehetett volna vásárolni. Addig halogattam mindkét esetben a beváltást, míg végül 1. lejárt a kupon 2. bezárt az áruházlánc (haha, az utóbbi már elég masszív, pedig nem is vagyok annyire öreg! 😉 ).
Végül pedig, egy ajándékba kapott bio levendula testolaj, amit annyi ideig őrizgettem, hogy végül lejárt. Most pedig még azt is halogatom, hogy kidobjam… (Talán még jó lesz valamire?)
Csupa olyan tárgy, amit MOST kéne használni, amit MOST kéne élvezni. Mire várok? Mikor jön el a majd? Ideje, hogy nagyvonalú legyek saját magammal, és használjam a szép tollat, meggyújtsam a gyertyáimat, elolvassam a ponyvaregényt, ráadjam a gyerekeimre a féltett ruhákat és időben megegyem azt a fantasztikus csoki költeményt.
Az élet túl rövid ahhoz, hogy a szép tárgyaidat későbbre tartogasd, mert lehet, hogy a „később” soha nem jön el!!
Veled is előfordult már hasonló? (Mondd, hogy igen! 🙂 ) Te használsz mindent, amid van?
Fotók forrásai sorrendben: flickriver.com, medclient.com, imperfectspirituality.com
“Boldogságterv #20: Légy nagyvonalú! 1. rész: Használd, amid van!” - 1 hozzászólás
Hozzászólás a(z) Anya1 bejegyzéshez Válasz megszakítása
Ez az oldal az Akismet szolgáltatást használja a spam csökkentésére. Ismerje meg a hozzászólás adatainak feldolgozását .
Háááát, ezek a tartogatások éppen nem jellemzőek rám, de azért van kivétel.
Persze az lehet jó dolog is, ha valaki nem „habzsol fel” mindent azonnal, hanem szépen beosztja, és folyamatosan, amikor éppen szüksége van a szép naplóra/gyertyára/tollra, akkor használja őket!