Gretchen Rubin boldogságtervének a házasság, a párkapcsolat is szerves részét képezi. Ez teljesen egyértelmű, hiszen egy ember boldogságát abszolút befolyásolja emberi kapcsolatainak milyensége, és kiemelten párkapcsolata(i). Annak ellenére teszi ezt, hogy nincs válságban a házassága, sőt! Boldog házasságban él, melyre igazán nem lehet panasza. Miután elemzi, hogy melyek azok a pontok kapcsolatukban/hétköznapjaikban, melyek konfliktusra adhatnak okot, megállapítja (nagyon bölcsen!), hogy nem változtathatunk meg másokat. Milyen igaz! És az egész boldogságterv erről szól. Az ember csak és kizárólag saját magában keresse a boldogságát, mert másokban nem fogja megtalálni azt.
Első ezzel kapcsolatos fogadalma, hogy megpróbál kevesebbet zsörtölődni. Ha! Mintha az olyan könnyű lenne! Igen, a férfiak (és egyébként a nők is) utálják, ha zsörtölődnek velük, vagy hívhatjuk ezt szekálásnak/piszkálásnak is; mi nők, viszont sokszor mégsem bírjuk megállni, hogy zsémbeskedjünk. És egy-egy piszkálódó megjegyzés után mi történik? Boldogabbak leszünk? Nem! Én inkább utálom magam, hogy már megint azt szekálom, akit szeretek, és már megint ráragasztom a rossz hangulatom.
Na, de hogyan is lehet leszokni erről az idegesítő szokásról??
Diplomatikus hangnem: Ahelyett, hogy az ember kioktatóan és fensőbbséges stílusban utasításokat osztogatna, jobban tenné, ha venne egy nagy levegőt, és… Az egész mondanivalóját diplomatikus, objektív formába csomagolná. A kedvesség sosem árt! 😉
Ne szólj száj, nem fáj fejem! Ez Mrs Lipton egyik kedvenc mondása (A Csengetett Mylord c. angol filmsorozatban szerepel.), és milyen igaz! Mielőtt megint kritizálnánk vagy véleményt alkotnánk valamiről, érdemes átgondolni, hogy van-e igazán értelme. Például valamelyik hétvégén volt egy kis időm tornázni, de pont közben járt le a mosás. Férjem roppant előzékeny volt, és nemcsak kiszedte a mosást, hanem ki is teregetett! Nagyon örültem neki. 🙂 Másnap, mikor leszedtem a ruhákat, akkor vettem észre, hogy milyen borzalmasan gyűröttek – hát, látszott, hogy nem túl gyakran van szerencséje a teregetéshez. Ilyen esetben nem a szándék a fontos? De igen! Ettől a kis malőrtől csak még jobban szerettem, annak ellenére, hogy most van egy rakás gyűrött pólónk. 🙂 És persze nem mondtam neki egy árva szót sem (ezt meg csak nem olvassa…).
Személyre szabott tempó: Sokszor szeretném, ha most azonnal elvégezne valamit a férjem, de nem biztos, hogy ez egyezik az ő feladatról alkotott elképzelésével. Mikor megkérem, hogy vigye ki a szemetet, általában azt várom, hogy a szemét kb. egy fél órán belül kiürüljön. Szerinte meg teljesen jó az is, ha a hőn áhított Forma 1 után ürül ki a kuka. 😉 Érdemes ezért zsörtölődni? Tényleg nem! Ha annyira fontos, hogy kiürüljön az a szemetes, akár én is kivihetem…
És itt érek el a legkézenfekvőbb megoldáshoz, ha saját magad végzed el a munkát! Persze, ez a legfárasztóbb. És a legtöbb alkalmazkodást ez igényli. De lehetünk néha nagyvonalúak a társunkkal. Egyébként is, mióta a férjek dolga, hogy kivigyék a szemetet? (Tegyük hozzá, hogy nem vagyok teljesen meggyőzve ennek a pontnak a hatásosságáról, hiszen könnyen oda juthatunk, hogy a végén MINDENT mi végzünk el, és MINDENBEN mi engedünk, de ha már belevágtam, kipróbálom ezt is.)
Gretchen szerint „akaratlanul többre becsüljük saját hozzájárulásunkat vagy hozzáértésünket másokénál”. Ebben is van valami! Amikor legközelebb azon gondolkodom hétvégi mosogatás közben, hogy „miért mindig nekem kell ezt csinálnom?!”, akkor igazán eszembe juthatna, hogy ő mindent elvégez az autóinkkal kapcsolatban, azaz szervizbe, mosóba viszi, stb. (Bevallom nőiesen, hogy sokszor még tankol is helyettem…) Próbáljuk mindig a másik szemszögéből is nézni a dolgokat, és máris máshogyan viszonyulunk majd egy-egy negatívabb gondolathoz.
Egy hete aktívan kísérletezem ezzel a fogadalommal, és nagyon beválik! Olyan jó érzés, hogy az embernek nem kell morcoskodnia, utasítania (ettől függetlenül a gyerekekkel még úgyis bőven van konfliktusom). És tudod mit? A múltkor egyik este a férjem szó nélkül bepakolta az irdatlan mennyiségű piszkos edényt a mosogatógépbe, annak ellenére, hogy munka után ő is nagyon fáradt volt. Na, az volt az igazi kényeztetés! 🙂 Nagyon tudtam értékelni!
És Te gyakran veszed észre magad azon, hogy zsörtölődsz? Vannak Neked is taktikáid, hogy levetkőzd ezt a rossz szokást?
Fotók forrásai sorrendben: Getty Images, Imgfave.com, Lupin Nova via Pinterest
“Boldogságterv #4: Ne zsörtölődj!” - 2 hozzászólás
Hozzászólás a(z) Era bejegyzéshez Válasz megszakítása
Ez az oldal az Akismet szolgáltatást használja a spam csökkentésére. Ismerje meg a hozzászólás adatainak feldolgozását .
Én ezzel a mindenben engedéssel úgy érzem, h egy kicsit befürödtem. A kapcsolatunk elején életem párja teljesen önállóan segített a házimunkában – mindent fele-fele arányban végeztünk. Majd apránként szinte mindent „átvettem” tőle. Egy hónapja ott tartottunk, h a második kisbabánk megérkezte után a házimunkák a körmömre égtek, a fáradtságtól már támolyogtam, és nagyon jó lett volna, ha a régi, önálló párom lett volna mellettem aki szó nélkül észreveszi a dolgokat és segít. Megkértem, h legyen szíves, és segítsen. A válasz az, volt, h mondjam meg, h mit és ő boldogan segít. „Az lenne a segítség, ha észrevennéd és önállóan tennéd azt szívem…” De azt hiszem, h ezt nehéz lesz visszahoznunk…
Off topic, de Te vagy az első hozzászóló, juhéjj, micsoda öröm! 🙂
Igen, néha nehéz megtalálni a határvonalat a kérés, az utasítás és a zsörtölődés között… Azért rendes, hogy ez volt a reakciója, nem biztos, hogy minden pasinak ez lett volna. Én is kérek segítséget itthon, de az a helyzet, hogy „önállóságot” nem kérek. 😉 Szerintem ez a férfiak gyenge pontja (a házimunka terén). Viszont az lehet megoldás, hogy konkrétan leosztjátok előre az összes tennivalót, és akkor nincs probléma.