Már egy korábbi bejegyzésemben is írtam róla, hogy Gretchen Rubin Boldogságterv című könyve számomra mennyire emlékezetes mű a boldogsággal kapcsolatban. Na, nem mintha valami eget rengetően újat fedezett volna föl, hanem mert emberközeli, gyakorlati szempontból közelíti meg a témát. Ha az ember nemcsak különféle teóriákról és kutatási adatok elemzéseiről akar olvasni a témában, hanem tényleg kézzel fogható tanácsokra van szüksége, akkor ez a könyv főnyeremény. Természetesen mindenkinek más a boldogságterve, hiszen mindenkit más tesz boldoggá. Viszont mások boldogságtervéből is sokat tanulhatunk, inspirálódhatunk. Elképesztő, hogy a legtöbb saját magával kapcsolatos megfigyelése rám is pontosan illik, egy-egy fejezetnél legszívesebben azonnal írnék neki egy e-mailt, és közölném vele, hogy szívemből szólt!
Ezért gondoltam úgy, hogy Gretchen boldogságtervét újraolvasom, én magam is alkalmazom, majd közzé teszem itt a blogban, kiegészítve saját megfigyeléseimmel és megjegyzéseimmel. Nem áll szándékomban viszont a könyv minden egyes pontjára kitérni, hanem szubjektív szűrésnek vetem alá a listáját. Tehát ami számomra nem releváns, arról nem írok, de talán a folyamat végére még összehozok egy-két pontot, ami viszont hasznos lehet, de nem szerepel a könyvben.
Úgyhogy munkára boldogságra fel, mostantól minden héten egy-egy új célkitűzést veszek nagyító alá!
Első boldogság-fogadalom: Mozogj rendszeresen! Na, azt hiszem, hogy ennél a fogadalomnál kevés triviálisabb létezik. Ki ne fogadta volna még meg az életében legalább egyszer, hogy rendszeresen fog sportolni? Látszólag olyan könnyű, aztán persze jönnek a kifogások… Meg persze mit nevezünk rendszeresnek? Én úgy gondolom, hogy ha célzott sporttevékenységet definiálunk mozgásnak, akkor a heti 2-3 alkalom már rendszeresnek számít, de hajlanék inkább a 3 alkalom felé, csak hogy ne legyen olyan egyszerű a feladat 😉
A Gretchen Rubin által említett mozgással járó előnyök közül egy pár: a sportolással egészségesebbek leszünk, jobban alszunk, tovább megőrizzük szellemi frissességünket, növeljük vele energiaszintünket. Ehhez még hozzájön az a tény, hogy fizikai aktivitás hatására endorfin, azaz boldogsághormon képződik a szervezetben, aminek tényleg érezhető a hatása: egy óra torna vagy fél óra futás után jóleső elégedettség járja át az ember testét (másnap a pokoli izomlázról már nem mindig a jóleső elégedettség jut eszembe, de az már más tészta). Azt sem érdemes említés nélkül hagyni, hogy az akaraterőnk is jócskán fejlődik egy-egy sportolási projekt alatt. Mikor végre tényleg ráveszed magad, hogy lefusd azt a sziget kört, olyan büszkeség tölt el! A határ pedig a csillagos ég…!
Szerencsére ez a fogadalom nem áll tőlem nagyon messze, hiszen egész életemben sportoltam valamit, inkább a rendszerességgel van a probléma (főként most, hogy itt vannak a gyerekek). Te is ismered azt az érzést, mikor az ember 1-2 hét kihagyás után a háta közepére nem kívánja az edzést? Mikor folyamatosan halogatod a mozgást? Hiszen annyi jó ürügy van arra, hogy ne tudjunk rá időt szakítani… És minél hosszabb a szünet, annál nehezebb a visszatérés. Nálam ilyenkor jön a „nem vagyok magammal elégedett” időszak, mikor minden nap érzem, hogy nem vagyok energikus, nem vagyok formában, és tudom, hogy erről én tehetek… Aztán mikor sikerül átlendülni, akkor jön a BOLDOGSÁG!
Idestova 3 éve számomra a mozgás egy része a gyerekekkel kapcsolatos. Rohangálás fel és le a lépcsőn, a kertben, a játszótéren. Persze ha szigorúak vagyunk, ez nem számítható bele a „sport” kategóriába, annak ellenére, hogy néha igazi súlyemelőnek érzem magam, ahogy 13 kilós csöppségemet cipelem az utcán, miután nem hajlandó hazafelé venni az irányt…
Próbálok viszont minden nap gyalogolni. Amíg kicsik voltak, napi 30-60 perc intenzív babakocsis séta volt a penzumom. Mostanság pedig ha az időjárás engedi, gyalogolok értük a bölcsibe. Ezzel két legyet ütök egy csapásra: én is fittebb leszek, és ők is lefáradnak legalább egy picit mire hazaérünk. Gretchen a motiváció egyik fő eszközeként egy lépésszámlálót vetett be, amivel számon tartotta, hogy napi szinten kb. mennyit sétált (egész nap rajta volt a kütyü). Jónak tartom az ötletet, de mivel a napi gyaloglás már legtöbbször megoldott a listámon, ezért én nem próbáltam ezt a trükköt.
Olyan is előfordul, hogy egyéb elintéznivalóimat gyalog intézem. Ehhez természetesen az kell, hogy előre megtervezzem, mikor mit csinálok, és időt szakítsak rá. Ugyanis legtöbbször az én esetemben a gyalogút hosszabb, mintha kocsival mennék. Úgyhogy azt az extra 15-20 perc gyaloglási időt bele kell kalkulálnom a programba. De megéri!
A lovaglás régi nagy szerelmem, tavaly márciusban döntöttem úgy, hogy visszatérek hozzá. Azóta általában heti kétszer járok lovagolni, kivéve mikor a gyerekek vagy mi betegek vagyunk (sajnos ez meglepően gyakori volt a télen). Rájöttem, hogy a lovaglás jelenti számomra a teljes kikapcsolódást. Ilyenkor tényleg semmi másra nem koncentrálok, csak a lóra, és a közösen végrehajtandó feladatokra! Más már nem fér ilyenkor a fejembe, úgyhogy kiválóan pihentet. Az egyetlen gond vele, hogy nem célzottan alakformáló sport, így még mást is be kellett iktatnom a heti menetrendbe. Ezen kívül még az is hátránya, hogy időigényes, de itt legalább a motivációval nincs gondom, mert annyira szeretem… (Újabb megjegyzés zárójelben, hogy télen többször is kísértésbe estem, hogy kihagyjam a lovaglást, mert borzalmasan fázós vagyok. Persze ez vonatkozna minden téli sportra…)
Időspórolási szellemben jöttek a képbe a torna DVD-k, melyek nagy előnye, hogy bármikor elővehetem őket itthon, akkor is, ha csak röpke 30 percem van mozgásra. Nincs apelláta. Meg nem kell magam meggyőzni, hogy felöltözzek, kocsiba üljek, elmenjek a fitnesz terembe. Sőt, akkor is tudom csinálni, ha a gyerekek délután alszanak. Viszont hosszú távon nagyon nehéz megőrizni a lelkesedést és kitartást, mikor vagy hatvanadszorra hallod ugyanazt az utasítást vagy poént az oktató szájából. Persze, cserélgetem én a DVD-ket, meg előfordul, hogy inkább zenét kapcsolok be és lehalkítom a hangot, de azért valljuk be, egy idő után elég monoton tud lenni. És persze nincs aki lelkesítsen, hacsak nem tartod Rubint Rékát lelkesítőnek, ahogy századszorra is elismétli, hogy „Ne állj meg!” (Egyébként nincs vele semmi bajom, csak ezredszerre végighallgatva már kissé idegesítő.) Ebből kifolyólag lassan már gyűjtőszenvedéllyé fajult az új torna DVD-k vásárlása, hiszen egy programot sem lehet hosszú távon csinálni – vagy legalábbis az én monotóniatűrésemnek is van határa!
Másik kedvenc sportom a futás, ami a leggyorsabb eredményeket hozza minden egyes alkalommal, mikor újra kezdem. Elképesztő hatással van az izmaimra, az állóképességemre, a közérzetemre. Sajnos 10 fok alatti hőmérsékleten kilőve, mert nekem akkor rögtön jön a torokfájás… Tavasztól őszig viszont szuper, színesítve egy kis egyedi zeneválogatással, esetleg a kutyát is magammal viszem… (Arról esetleg már egy másik bejegyzésben, hogy ezek a futások hogy néznek ki – inkább küzdelem és fegyelmezés a kutyával, nem futás…) Most, hogy végigolvastam ezt a bekezdést, kedvet kaptam hozzá megint. Mikor lesz már jó idő?!
Ui.: További plusz pont a sétának, lovaglásnak és futásnak, hogy szabadtéri sportok. Szerintem a friss levegőn, napfényben az ember hangulata alapból sokkal jobb lesz. Pont ezért a konditermi futópados kocogást soha nem tudtam egy napon említeni egy szabadtéri futás élményével (ettől függetlenül rendszeresen csináltam, mikor rá voltam fanyalodva).
Neked mely sportok és mozgásformák állnak közel a szívedhez? Sikerül megoldani a rendszeres mozgást? Te is érezhetően jobban érzed magad tőle?
Ha Te is szeretnél személyre szabott boldogságtervet készíteni, akkor instrukciókért olvasd el ezt a bejegyzésemet!
Fotók forrásai megjelenési sorrendben: http://www.everydayfamily.com, http://edailylife-emedicalpoint.blogspot.com, http://www.averagebutnot.com
“Boldogságterv #1: Mozogj rendszeresen!” - 4 hozzászólás
Hozzászólás a(z) Niki bejegyzéshez Válasz megszakítása
Ez az oldal az Akismet szolgáltatást használja a spam csökkentésére. Ismerje meg a hozzászólás adatainak feldolgozását .
Én is azt hittem, hogy hidegben megfázok a torkommal együtt, de egy kolléganő elmagyarázta, hogy nem nyitott szájjal, lihegve kell futni. Csukott szájjal, orron vett levegővel. Nyugodt lassú futással (kocogással) kell kezdeni, kb 3 másodperc után veszel levegőt és próbáld meg utána ennyi ideig kifújni, így nem szaporázza a pulzusod! Persze ez sem megy egyik pillanatról a másikra, figyelni kell a lélegzésre, de pár alkalom után már rutin lesz. Sokkal könnyebb így a futás számomra! Csak ajánlani tudom! 😉
Én termo szélálló felsőt veszek fel 8 fok alatt, ha fázom is csak egy kilométerig, utána már nem! 😉
Nagyon hidegbe még kesztyűt veszek és a kapucnit a fejemre húzom. Térdnadrágban futok, de már lehet venni jó minőségű téli termo futónadrágot is, igazából pénztárcától függ, nekem most ennyi jutott! 😀
Amúgy télen jobban szeretek futni! 😀
Képzeld, én pontosan ilyen öltözetet hordok hideg időben, talán inkább annyi különbséggel, hogy nálam inkább 10 fok az a bizonyos határ. 😉 Ezt a lélegzetvétel dolgot is próbáltam, illetve alkalmazom, de sajnos még így is megfájdul a torkom. Tegyük hozzá, hogy nagyon érzékeny sajnos a torkom, ha tavasszal nyitva hagyjuk éjjelre az ablakot, másnap reggelre tuti megfájdul. Csak nyáron alszunk emiatt nyitott ablakkal. Vicces, hogy ha éjjel nagyon hűvös van a lakásban (20 fok alatt van a hőmérséklet), akkor is megfájdul tőle a torkom. Így marad a maszk, ami egész jól bevált, bár tény, hogy csökkenti a futás élményét, mert néha igazgatni kell, egy idő után benedvesedik a leheletedtől, stb.
Szia Anni!
Tényleg megtapasztaltam a testmozgás pozitív hatását:) Mikor tudtunk sokat tandemkerékpároztunk a férjemmel, főleg a Balaton-parton, attól mindig jó kedvem lett.
Mostanában meg hogy kiderült a páromról, hogy porckorongsérve van, én is elkezdtem vele a gyógytornát, ezzel is motiválom a mozgásra:) Minden este 8-kor szólok is neki, hogy ideje tornázni:)
Nagyon örülök, hogy tegnap rátaláltam az oldaladra, az írásaid, tanácsaid segítenek feltöltődni pozitív energiával és már kezdem elhinni, hogy minden rendben lesz…Főleg a boldogságvámpíros rész volt nagyon tanulságos, bocsánatot is kértem ismerőseimtől, akiknek a „vérét szívtam”, mikor rossz passzban voltam.
További szép estét kívánok:)
Kedves Niki, nagyon örülök, hogy segítenek egy kicsit a bejegyzések! 🙂 Meglátod, hogy a pozitív energiákra igaz a „vonzás törvénye”: minél pozitívabban gondolkodsz, annál pozitívabb dolgok történnek Veled (vagy inkább Te annál többet értékelsz annak?!). Mindenesetre jobban érzed majd magad.
Nehéz ez néha, sőt, nagyon kemény tud lenni, de az igazi optimisták soha nem adják fel (erről számos kísérlet is tanúbizonyságot tesz, azok, akik optimisták, a legextrémebb helyzetekben is tudnak élni ennek az adománynak a hozadékaival – legyen például szó mélyszegénységről vagy akár háborús helyzetről).
Ez az együtt gyógytornázás baromi jó ötlet, én is próbálom néha a gyerekeket azzal motiválni a lábtorna elvégzésére, hogy én is csinálom (egyébként is szükségem lenne rá…).
Sok erőt a gyógyuláshoz, minden jót Nektek!